Cikkek
Busman gondok Botswanában

Egyre szerteágazóbb jogi csatározássá fajul a botswanai kormány és a busman törzsek közötti nézeteltérés. 2006-ban a busmanok pert nyertek ugyan az állam ellen, de a vita azóta is tart. A fő kérdés, hogy a Kalahári-sivatagban élő népcsoport megőrizheti-e több évezredes szokásait.

Hat busmant tartóztattak le a Kalahári Központi Vadrezervátum területén a botswanai hatóságok. Az alig pár hete történt elfogás jól példázza a botswanai kormány és a busmanok között kialakult egyre feszültebb nézeteltérést. Az igazságszolgáltatás a Kalahári-sivatag lakói mellett áll ugyan, de kormányzat ezt nem hajlandó tudomásul venni. A konfliktus 1997-ben kezdődött, amikor a kormány megkezdte a vadrezervátumban élő busman őslakosok kitelepítését. Öt év alatt 2000 busmant telepítettek ki a Kalahári-sivatagból egy Kaudwane nevű településre, ahol gyökereiktől elszakítva, számukra életidegen környezetben kénytelenek eltölteni mindennapjaikat. A botswanai kormány ezen „erőszakos civilizálós” törekvése ellen lépett fel a londoni székhelyű Survival International nevű szervezet, mely 2006-ban pert nyert a busmanok javára a botswanai kormánnyal szemben. A jogvédők a bírósági tárgyalások során azzal érvelt, hogy a Kalahári-sivatag lakóit kiszakították a több évszázados környezetükből, távol a gyökereiktől, számukra eddig teljesen idegen életmódra kényszerítve.A bírósági döntés eredményeként a busmanok szabadon visszaköltözhetnének szülőföldjükre, ám ezzel a lehetőséggel csupán pár százan éltek, pedig a több mint 50 000 négyzetkilométeres vadrezervátumban a mindössze 50 000 fős népcsoport minimális ökológiai terhelést jelentene.Mivel a botswanai kormány képtelen megakadályozni az őslakosok visszaköltözését, így a tradicionális életvitelüket számolják fel erőszakkal, példaképpen a vadászat tilalmával, arra hivatkozva, hogy a Kalahári Központi Vadrezervátum területén élő védett vadállományt károsítják a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató busmanok.