Julius Kambarage Nyerere

1922. április 13-án látta meg a napvilágot a tanganyikai Butiamában. Szuahéli nevén Mwalimuként, azaz a „Tanár”-ként ismerik. A későbbiekben sokszor csak a „Nemzet Atyjaként” emlegették. Az általános iskolai tanulmányait 12 éves korában kezdte el Musomában. A négyéves képzést három év alatt teljesítette, majd 1937-től Taborában tanult, mint középiskolás. Ezután az ugandai Kampalában, a Makerere Egyetemen ösztöndíjasként tanult, és az iskola elvégzése után tanári diplomát szerzett. Visszatért Tanganyikába, és a taborai St. Mary Középiskolában három évig biológiát és angolt tanított. 1949-ben ösztöndíjat nyert az Edinburgh-i Egyetemre (ő volt az első tanganyikai, aki brit egyetemen tanult, és a második, aki Afrikán kívül szerzett diplomát). 1952-ben történelmi és közgazdasági diplomát szerzett. Az itt töltött évek alatt ismerkedett meg a fábiánista gondolkodással, és elkezdte kialakítani a sajátos szocialista gondolkodását.

Tanganyikába való visszatérése után a Dar es Salaam közelében lévő St. Francis Főiskolán angolt és történelmet oktatott. 1953-ben az a civil szervezet (TAA) választotta elnökévé, melynek megalakulásában még diákként segédkezett. 1954-ben politikai párttá (TANU) alakította a szervezetet. A TANU fő célja Tanganyika nemzeti szuverenitásának elérése volt. A párt tagokat toborzott, és egy éven belül az ország vezető politikai szervezetévé vált. Nyerere tevékenységére felfigyeltek a hatóságok is. Arra kényszeríttették, hogy válasszon a politika és a tanítás között. Nyerere a politikai karrier mellett döntött. Körbeutazta az országot, és igyekezett a függetlenség ügye mellé állítani a köznépet és a törzsi vezetőket is. A TANU képviselőjeként az ENSZ előtt is felszólalt. Többek között a szónoki képességének – és a segítőkész brit kormányzónak, Sir Richard Turnbullnak – köszönhetően sikerült vér nélkül megvalósítania a függetlenségi törekvéseket. 1958-ban a törvényhozó testület tagja lett, 1960-ban pedig főminiszterré nevezték ki. Az 1961-es függetlenség elnyerése után Tanganyika első miniszterelnöke lett. Egy évvel később pedig a köztársaság első elnökévé választották. Fontos szerepet játszott Tanganyika és Zanzibár szigetének uniójában is. 1964-től kezdve a két terület egyesüttese alkotja Tanzániát. Nyerere szocialista programot hirdetett (Arushai Nyilatkozat), Kínával szorosabbra fűzte a kapcsolatokat, és megkezdte a mezőgazdaság kollektivizálását, mely ujamaa néven vált ismertté. Igazi szocialista politikus volt, az afrikai szocializmus fő képviselője. Bízott a vidéki afrikai emberekben, és az általuk képviselt értékekben. Úgy gondolta, hogy az ujamaa köré kéne építeni az emberek életét. Úgy vélte, hogy a tradicionális falvakban létezett az ujamaa, még az imperialisták érkezése előtt, az afrikaiak szocialisták voltak, csak vissza kell térniük ehhez a hagyományos életmódhoz. Az ivóvíz ellátás, az egészségügy, és az oktatás színvonalának emelése, illetve a jövedelmi különbségek csökkentése mellett az 1970-es évek közepére súlyos gazdasági problémákkal küzdött az ország, nemzetközi segélyekre is rászorult, 1976-re az ujamaa rendszere összeomlott. Az erőltetett kollektivizálás miatt a legnagyobb agrártermék exportőrből a legnagyobb importőr lett. Nyerere felismerte a válságot és bejelentette, hogy az 1985-ös elnökválasztás után visszavonul, és szabad utat enged a piacgazdaságnak és a többpártrendszernek. A búcsúbeszédében a következőket mondta: „Valljuk be, megbuktam.” A pártelnöki (CCM) pozícióját azonban 1990-ig megtartotta.

A külpolitikáját a hidegháború évei alatt az el nem kötelezett politika jellemezte, így Tanzánia jó kapcsolatokat ápolt a keleti-, és a nyugati tömb országaival is. Részt vett az Afrikai Egységszervezet megalakításában, támogatta az Afrikai Nemzeti Kongresszust és a Pánafrikai Kongresszust Dél-Afrikában, illetve Mozambik és Rodézia (Zimbabwe) függetlenségi mozgalmát is. A dél-afrikai fekete többségi uralom mellett foglalt állást, 1978-ban Uganda ellen háborút folytatott, hogy Idi Amin kormányát megbuktassa, és fontos szerepet játszott a René-féle seychelles-szigeteki puccsban. Nyerere az Ali Hassan Mwinyi adminisztráció alatt a korrupció megfékezéséről beszélt. Megakadályozta Jakaya Kikwete elnökjelölését, mondván, hogy még túl fiatal egy ország vezetéséhez, de fontos szerepe volt abban, hogy a korábbi külügyminiszterét, Benjamin Mkapát választották meg elnöknek.

A CCM közgyűlés előtt jelentette be végleges visszavonulását a politikától. Visszaköltözött a szülőfalvába, Butiamába. A nyugdíjas évei alatt, a South Center elnökeként körbeutazta a világot, és több kormányfővel is tárgyalt, többet utazott, mint elnökként. Az egyik utolsó nagy tette az 1996-os Burundi konfliktusban játszott közvetítő szerepe volt. Nem sokkal később rákot diagnosztizáltak nála, leukémiás volt. 1999. október 14-én halt meg egy londoni kórházban.
 
Egy biztos, Julius Nyerere korának egyik meghatározó politikusa volt. Világszinten számos gondolkodót és politikust megihletett az ő gondolkodása. Több egyetem is tiszteletbeli diplomásává választotta, többek között az edinburgh-i, a kairói, a Howard, a Lincoln, a torontói, a nigériai, a libériai. Mindezek mellett a tevékenységét és munkásságát számos díjjal jutalmazták: Nehru-díj (1976), Harmadik Világ Díj (1982), Nansen Medál (1983), Lenin Békedíj (1987), Simón Bolivar Díj (1992). Uganda elnöke, Yoweri Museveni a legmagasabb rangú katonai kitüntetéssel, a Katongával jutalmazta (2007).


Források, bővebb információk:

http://en.wikipedia.org/wiki/Julius_Nyerere


Kapcsolódó ország:


Tanzánia