Julius Kambarage Nyerere
1922. április 13-án látta meg a napvilágot a tanganyikai Butiamában. Szuahéli nevén Mwalimuként, azaz a „Tanár”-ként ismerik. A későbbiekben sokszor csak a „Nemzet Atyjaként” emlegették. Az általános iskolai tanulmányait 12 éves korában kezdte el Musomában. A négyéves képzést három év alatt teljesítette, majd 1937-től Taborában tanult, mint középiskolás. Ezután az ugandai Kampalában, a Makerere Egyetemen ösztöndíjasként tanult, és az iskola elvégzése után tanári diplomát szerzett. Visszatért Tanganyikába, és a taborai St. Mary Középiskolában három évig biológiát és angolt tanított. 1949-ben ösztöndíjat nyert az Edinburgh-i Egyetemre (ő volt az első tanganyikai, aki brit egyetemen tanult, és a második, aki Afrikán kívül szerzett diplomát). 1952-ben történelmi és közgazdasági diplomát szerzett. Az itt töltött évek alatt ismerkedett meg a fábiánista gondolkodással, és elkezdte kialakítani a sajátos szocialista gondolkodását.Tanganyikába való visszatérése után a Dar es Salaam közelében lévő St. Francis Főiskolán angolt és történelmet oktatott. 1953-ben az a civil szervezet (TAA) választotta elnökévé, melynek megalakulásában még diákként segédkezett. 1954-ben politikai párttá (TANU) alakította a szervezetet. A TANU fő célja Tanganyika nemzeti szuverenitásának elérése volt. A párt tagokat toborzott, és egy éven belül az ország vezető politikai szervezetévé vált. Nyerere tevékenységére felfigyeltek a hatóságok is. Arra kényszeríttették, hogy válasszon a politika és a tanítás között. Nyerere a politikai karrier mellett döntött. Körbeutazta az országot, és igyekezett a függetlenség ügye mellé állítani a köznépet és a törzsi vezetőket is. A TANU képviselőjeként az ENSZ előtt is felszólalt. Többek között a szónoki képességének – és a segítőkész brit kormányzónak, Sir Richard Turnbullnak – köszönhetően sikerült vér nélkül megvalósítania a függetlenségi törekvéseket. 1958-ban a törvényhozó testület tagja lett, 1960-ban pedig főminiszterré nevezték ki. Az 1961-es függetlenség elnyerése után Tanganyika első miniszterelnöke lett. Egy évvel később pedig a köztársaság első elnökévé választották. Fontos szerepet játszott Tanganyika és Zanzibár szigetének uniójában is. 1964-től kezdve a két terület egyesüttese alkotja Tanzániát. Nyerere szocialista programot hirdetett (Arushai Nyilatkozat), Kínával szorosabbra fűzte a kapcsolatokat, és megkezdte a mezőgazdaság kollektivizálását, mely ujamaa néven vált ismertté. Igazi szocialista politikus volt, az afrikai szocializmus fő képviselője. Bízott a vidéki afrikai emberekben, és az általuk képviselt értékekben. Úgy gondolta, hogy az ujamaa köré kéne építeni az emberek életét. Úgy vélte, hogy a tradicionális falvakban létezett az ujamaa, még az imperialisták érkezése előtt, az afrikaiak szocialisták voltak, csak vissza kell térniük ehhez a hagyományos életmódhoz. Az ivóvíz ellátás, az egészségügy, és az oktatás színvonalának emelése, illetve a jövedelmi különbségek csökkentése mellett az 1970-es évek közepére súlyos gazdasági problémákkal küzdött az ország, nemzetközi segélyekre is rászorult, 1976-re az ujamaa rendszere összeomlott. Az erőltetett kollektivizálás miatt a legnagyobb agrártermék exportőrből a legnagyobb importőr lett. Nyerere felismerte a válságot és bejelentette, hogy az 1985-ös elnökválasztás után visszavonul, és szabad utat enged a piacgazdaságnak és a többpártrendszernek. A búcsúbeszédében a következőket mondta: „Valljuk be, megbuktam.” A pártelnöki (CCM) pozícióját azonban 1990-ig megtartotta.
Források, bővebb információk:
http://en.wikipedia.org/wiki/Julius_Nyerere
Kapcsolódó ország:
Tanzánia
