Cikkek
A Budapest-Bamako 6.napja (Képekkel és exkluzív beszámolóval!)

A hatodik napon végre átért a Dacia csapat is Afrikába, a fiúk most a mezőny beérését tűzték ki célul. A többiek eközben teljesítették a távot Tata-ig.. EXKLUZÍV BESZÁMOLÓ!

Az AHU csapat az elsők között "száguldott" Bamako felé, de a kísérőautó kerékcsapágy gondja miatt a hatodik napot csak délután tudták elkezdeni, így az egész éjjelt is vezetéssel kellett tölteniük, hogy beérjék a többieket!

"A tegnapi, sikeres nap után a mai nap több nehézséget is tartogatott számunkra. Kísérőautónk, az Incacafe csapat Nissan Patroljának a jobb hátsó kerékcsapágyát ki kellett cseréltetnünk. A kocsi Tinerhirtől 5 km-re lerobbant, még tegnap este. Az AHU csapat előrement Tinerhirig, hogy segítséget hozzon, de nem sikerült vontatóautót szereznünk, így végül az AHU csapat terepjárója vontatta be a Nissant a városba. Az este és az éjszaka nyugodtan telt, a Hotel Kashbahban találtunk szállást. A szálló éjszakára megtelt magyarokkal, még a hotel étkezőjének padjain is aludtak, hálózsákban.

Reggel a megbeszélt időpontban érkezett az autószerelő, majd megkezdődött az autó problémájának vizsgálata, majd az alkatrész-beszerzés, végül a szerelés. A munka 4,5 órát vett igénybe, így délután 1 körül tudtuk elhagyni Tinerhirt, hogy megkezdjük a mai napra előírt 580 km-es távot, Tatáig.

Míg a szerelés tartott, megismerkedtünk egy bazár tulajdonossal, aki körbevitt bennünket Tinerhirben, megmutatta a bazárját, a piacot. Jó volt néhány óráig egy városban maradni, és kissé jobban megismerni a helyi embereket. A bazáros embertől kapunk egy jó úti tippet, hogyan tudunk legrövidebb úton eljutni Tatáig. Lényegében a mai napra tervezett verseny útvonalat adta meg, amely ugyan a hosszúságát tekintve rövidebb, mint az autóutas kerülőút, viszont annál lényegesen nehezebb és hosszabb.

Az első 70 km-t 6(!) óra alatt tettük meg! Az út köves-sziklás hegyi szerpentin volt, 2300 m magasra vezetett fel bennünket a szerpentin. Tűhegyes kanyarok, meredek hasadékok, nagyköves útpályák akadályozták haladásunkat. Az útviszonyok nagyon nehezek voltak, és a mai napon az AHU csapat másik nő tagja, Szerbin Judit vállalta a vezetést, ami az útviszonyokat figyelembe véve nem kis teljesítmény volt, ezúton is gratulálunk neki.

Az út nagyon látványos volt, gyönyörű tájakon vezetett végig. A fényképek magukért beszélnek.

A nap méltó befejezéseként, hajnalban, de beértünk Tatára, a napi távot a nehézségek ellenére is teljesítettük. Holnap folytatjuk utunkat!"

forrás: Szilasi Ildikó, AHU csapat, www.ahu.hu






A Dacia csapatra végül rámosolygott a szerencse, több napi kínlódás után végül átértek Afrikába és kiadták a jelszót: Beérni a mezőnyt!

Nem is volt idejük bővebb beszámoló írására, csupán pár sort írtak: "Gond nélkül zajlott a marokkói határátkelés. Most pedig gázt adunk, és meg sem állunk a többiekig! Ez megint 1-2 nap nonstop vezetést jelent."

forrás: http://frego.li/b1-budapest-bamako


A Hetes Busz Bamakoba Csapat öreg Ikarusa továbbra is jól bírja a tempót és próbálják behozni lemaradásukat, amit az Atlasz hegység megkerülésével szedtek össze és megállíthatatlanul haladnak Mali felé!

"Reggel fél nyolckor ébredunk, még mindig sötét és hideg van. Segít a szatmári védőital. Túlzásba vinni nem lehet, pár óra múlva meleg lesz, és nagyon rossz pálinkától részegen kóvályogni a sivatagban. A víztartállyal valami gond lehet, rozsdaszínű lé folyik a csapból. Nem mintha bárkinek is fürdeni lenne kedve a 0 fokban. Feljön a nap, észrevesszük, hogy valahol a holdon jarunk. 150 kilométerre vagyunk a tegnapi céltól, ma kb. 720 km vár ránk. Erős lesz. A marokkóiak nagyon nézik a buszt. Sok rendőr odajön lepacsizni, megkérdezni kik vagyunk. Sok fiatal mobiltelefonnal fényképez minket, ami furcsa érzés, mert elvileg mi vagyunk a turisták. A táj kb. ugyanaz, mint tegnap. Pusztaság, dombok, hegyek, néha egy-két falu vagy kisváros. Lassan beérünk az igazi holdbeli tájra. A rossz utak miatt a sebességünk kb. 40-45 kmph. Gyula es Soma nem mer megkockáztatni egy lerobbanást a semmi közepén. Tuti tolna neki, tolja is, ha Gyula alszik. Nem aggódik a rossz utak miatt, azt mondja, a Thököly sokkal neccesebb a Keleti es a Bosnyák között. Mondjuk ott odaér félóra alatt a szerelő. A lassúság miatt tegnap reggel óta 23 órát töltünk a buszon, menetközben aludtunk, csak 3 órára álltunk le. A hangulat elviselhető, de mindenkinél állandósult süketség miatt üvöltözni kell egymással. Leállunk piknikezni, senki sem lő ránk. Elérjuk a hegyi hágót, az Ikarus megküzd az emelkedővel, a fékek bírják a lejtőt. 1700 méteren mentünk át. Gyula azt mondta, h csuklósbusszal ez öngyilkosság. Mondtuk neki, h az út nem az A7 lesz Passau es Kiel között egy vattaúj Merga busszal, mostanra kezdi felfogni, h mire vállalkozott. De tolja neki. Új fedőneve Gyulacell, az elem után. SMS-ben azt küldi valaki, h otthon valamelyik rádió azt mondta, mindkét busz eltévedt. Mi maximum ebédeltünk, meg marha lassan jöttünk, de eddig nem tévedtünk el. Asszem. [..] Este lett, nagyon gyorsan hűl a levegő. Kb. 200 km-re vagyunk meg Tatátol, ha minden jól megy, 11-12 között ott vagyunk. Jó lesz 2 nap után új arcokat látni."

forrás: hetesbusz.blog.hu

További sok sikert kívánunk mindegyik résztvevőnek!